38.rész (2#)

Nagyon, nagyon sajnálom, hogy sokat késtem. De nem volt semmi időm. :( De mindegy is, mert itt a kövi. Jó olvasást! <33 :3 Ja, és nagyon köszönöm a sok oldalmegjelenítést, a feliratkozókat, valamint, a komikat. Köszönöm:)<3

Október 20 (szombat délután)

A délutánból nem lett semmi. Még pedig azért nem, mert anyát felhívta a titokzatos idegen, akit anya, azóta se árult el. Na, tehát. Azért hívta fel, hogy neki nem jó a mai nap, tegyük át másik napra. Anya azt mondta, hogy jó, majd megbeszélik. Mi Lilivel amúgy is, csajos délutánt akartunk tartani, úgyhogy ez pont jól jött.
-Na, mit csináljunk? - töprengett Lili
-Köröm festés? - kérdeztem
-Oké - csillant fel a szeme. Kifestettük mind kettőnk körmét. Ilyenek lettek:

A felső az enyém, az alsó a Lilié. Utána, divat bemutatót tartottunk. Istenem. Hányszor lehozott az életről, ez a hülye. Ma elemében volt. Annyi hülyeséget össze hordott, hogy már Ricsi(!) is el küldte a fenébe. Hát, szakadtam neki. Már fájt a hasam, a sok röhögéstől. Aztán kaptam, egy üzenetet. Vagy inkább, az üzenetet. Ben küldte. Dave a kórházban van. Az elmúlt napokban, nagyon haragudtam rá. De akármennyire is haragszom rá, ez azért más. Másolom az üzenetet.

Ben: Szia. Dave kórházban van. Tudom, hogy nem érdekel. De most érdekeljen. Ha érdekel, gyere Szent Ferenc kórházba.
Bogi: Szia.. Mit csinált? Megyünk!
Ben: Az lényegtelen, hogy mit csinált! Téged kért. Azt mondta, hogy leüt, ha nem írok neked. De kivel jössz?
Bogi: Lilivel. Hova kell menni?
Ben: Lent várlak titeket. Most induljatok!
Bogi: 20 perc, és ott vagyunk.
Ben: Siessetek!

-Lili, gyere megyünk - pattantam fel
-Hova?
-Kórházba - közöltem
-Miért? - kérdezte, miközben szaladtunk le a lépcsőn
-Mert Dave.... - ütköztem bele Patrikba
-Bocs - kerültem ki
-Hova mentek? - fordult meg Ricsi
-Kórházba - vettem fel a cipőm
-Miért? - kérdezte
-Mert Dave bent van - mondta Lili
-Az öcsém? - kérdezte Márk
-Az - biccentettem. Majd elindultunk. Ben a kórház előtt várt minket. Mikor felmentünk, Dave már a folyosón ült, bekötött kézzel. Én megálltam. Lili is megállt. Mit csináljunk?!
-Mi történt? - ültem le mellé
-Semmi - vonta meg a vállát Dave
-Az a kurva fel idegesítette, aztán meg te is - mondta Ben
-És....? - kérdezte Lili
-Belevert egyet a falba. Meg repett. A fal. A keze eltört - közölte Ben
-Jól vagy? - néztem rá
-Hát, még fáj a kezem, de amúgy jól - mosolygott rám. És igen. Szól hozzám. Köszönöm!
-De én mért idegesítettelek fel? - néztem rá
-Nem tudom - vonta meg a vállát
-Azért mert még szeret. Basszus egész nap csak ezt hallgattam. Meg az a kurva is. Ezért vesztek össze. Az is felidegesítette, meg te is. Hogy te már túl léptél rajta. Hogy ő milyen hülye. Ami igaz is. Meg hasonlók. - hadarta el Ben, majd adott egy csókot Lilinek. Vagyis adott volna.
-Na, és tovább? Min sértődött meg? - lökdöstem
-Nem látod? - mutatott Lilire, arra utalva, hogy hagyjam békén, mert csókolózni akar. Az én volt barátom meg, egy hülye kötéssel a kezén ül mellettem, és nem mond semmit. Na, ki jár rosszabbul? Na, ugye hogy én?
-De látom, de ti bármikor csókolózhattok. Ne legyél köcsög - néztem rá
-Jó. Azért volt olyan köcsög, mert azt hitte, hogy megcsaltad a Benivel. - mondta Ben
-És ezt honnan vette? - kérdeztem Bent. Aztán rájöttem, hogy ő ezt nem fogja meg válaszolni.
-És ezt te honnan vetted? - néztem rá Davere
-Innen - mutatta meg a telefonját. A képen egy fiú, aki nagyon hasonlított Benire, csókolózott egy lánnyal, aki nagyon hasonlított rám. De nem mi voltunk.
-Ezt ki küldte? - adtam vissza
-Martina - mondta
-Hát ez nem igaz - akadtam ki - És te el is hiszed annak a... annak? - hagytam ennyiben
-Nem. Normális esetben nem hiszem el. Csak tudod, az elmúlt időben, nagyon sokat voltál Benivel. És tudod, meg fordult a fejemben. De aztán ki is fordítottam a fejemből, ezt a gondolatot. Majd utána megmutatta Tina a képet. Tényleg nagyon hasonlít mindkettőtök. És én elhittem - sóhajtott
-Na, jó. Mi léptünk - állt fel Ben
-Ne hagyj már itt - néztem Lilire
-Lemegyünk a büfébe - mondta
-Jó - bólintottam
-Az nem fordult meg a fejedben, hogy engem meg kérdezz? - kérdeztem
-Nem tudom. Én akartam, csak nem volt rá alkalmam - nézett rám
-Milyen alkalmad?! Ne viccelj már. Hányszor mentünk együtt reggel. Hányszor voltunk egymásnál. És nem volt alkalmad. A nem volt, és a nem akartam között, hatalmas különbség van - néztem rá
-Nem arról van szó, hogy nem akartam. Mért ne akartam volna? A barátnőm voltál. Nem akartam szakítani. Csak nem tudtam, hogy elkezdeni. - nézett előre
-Mi abban a nehéz, hogy "Megcsalsz?" - kérdeztem
-Na, ezt most nézd az én szemszögemből - mondta. Elképzeltem.
-Oké - bólintottam
-Na, ugye. - mosolygott
-És most? - kérdeztem
-Nem tudom - vonta meg a vállát. Vissza értek Liliék, majd elmentünk a mosdóba.
-Na, összejöttetek? - ugrándozott a barátnőm
-Minek örülsz? - néztem rá furán
-Tehát nem - ült le a csempére. Nem csodálom, hogy elfáradt. Egész nap ugrált.
-Nem. Csak megbeszéltük, hogy nem csaltam meg. De, hogy hogy lesz tovább, azt nem tudom. - mondtam szomorúan
-Szakított azzal a Klaudiával, vagy ki a jó istenemmel? - kérdezte Lili
-Szerintem igen - bólintottam. Azért ez egy kicsit feldobott.
-Most haza megyünk? - állt fel Lili, majd engem is felhúzott.
-Hát nem tudom. Kéne. - mentünk ki
-Na, mi lesz? Megyünk? - álltak a fiúk a falnál
-Mehetünk - biccentettem.
-Sziasztok - mondta Dave, majd még rám nézett, jó mélyen a szemembe, aztán bement a kapun.
-Szia - köszöntem. Lili és Ben elbúcsúztak, aztán bementünk Lilivel. Ricsiék lekezdtek kérdezősködni, de nekem annyira nem volt kedvem semmit mondani. Inkább felmentem a szobámba, be tettem egy vígjátékot, és Lilivel azt néztük. Nem tudom most mi lesz. :o