39.rész

Jó olvasást!:3

Október 21 (vasárnap)

Reggel olyan rosszul keltem. Semmihez nem volt kedvem. Lili haza ment, mert mennek mamájáékhoz. Az éjszaka jó volt. Békésen alszok, vagyis próbálok aludni, mikor nyílik az ajtóm. Oda nézek. Egy alak. Megszólal:
-Hova tegyem az ollót?! - hallom Ricsi hangját
-Tedd le valahova, oszt aludjál - vágtam rá csípőből. A Patrikék kint el kezdtek röhögni. Gondoltam én, hogy csak valamilyen játék. De könyörgöm. Hajnali fél négykor? Ez is csak az én bátyám lehet. Bekapcsoltam a gépem, és felnéztem facebookra. Ez az üzenet fogadott:

Dave: Találkozhatnánk a Margit körúti mekiben?
Én: Igen. Mikor?
Dave: Mondjuk fél2?
Én: Oké. De miért?
Dave: Majd megtudod:)
Én: Hogy van a kezed?
Dave: Jól.
Én: És a fal? :)
Dave: Az már kevésbé. Olyan repedés van rajta...:D
Én: Olyan hülye vagy:D
Dave: :D
Én: Na, jó. Megyek öltözni..Akkor ott találkozunk.:)
Dave: Nem muszáj.
Én: Mit nem muszáj?
Dave: Öltözni:D
Én: Vicces vagy:D
Én: Tényleg szia:)
Dave: Szia:)

Ezt vettem fel:

Elindultam. Dave már ott volt, mikor megérkeztem.
-Szia - mosolyogtam rá
-Szia - mosolygott. Rendeltünk, majd leültünk.
-Na, igen? - mosolyogtam rá
Megbeszéltünk mindent. Hogy nem csaltam meg, nem is akartam. Hogy az a Klaudia, vagy ki a jóisten, csak azért volt a barátnője, hogy engem elfelejtsen. Hogy nem sikerült. Hogy azért vert bele a falba, mert úgy érezte, mindent elrontott. Bocsánatot kért Bentől, és a fiúktól, amiért bunkó volt velük. Én bevallottam, hogy Beni nem csúnya, de nekem nem tetszik. Megbeszéltük, hogy ha bajunk van, megkérdezzük a másikat, és nem hiszünk el semmit egyes emberektől. Tőlem is bocsánatot kért, hogy olyan köcsög volt. Én is bocsánatot kértem, mert én se voltam semmi.
-Akkor ezt megbeszéltük - léptünk ki a mekiből
-Lemegyünk a Dunához? - nézett rám Dave
-Lemehetünk - mosolyogtam. Nagyon sokáig voltunk kint. Olyan jól éreztem magam.
-Este mit csinálsz? - kérdezte Dave, mikor a kapunkhoz értünk
-Nem tudom. Szerintem gépezek - vontam meg a vállam
-Miért? - néztem rá
-Csak úgy - mosolygott
-Elmegyünk deszkázni? - kérdezte
-Én deszkázok, te nézel?
-Tudok törött kézzel is - vonta meg a vállát
-Nem tudsz - mosolyogtam
-Nem a lábam tört el - nézett rám megsértődve
-De elfog, ha deszkázol
-Kötekedsz? - nézett rám
-Jaj. Ne csináld már. Majd elmegyünk deszkázni, ha meggyógyult a kezed - vettem elő a kulcsom
-Jó oké - mosolyodott el
-Én megy.... - kezdtem el mondani, a házból viszont egy óriási csattanás. Valamit kitört. Davevel szaladtunk fel az emeletre. És az a látvány....
-Ricsi. Mit csináltál? - kapkodtam a fejem. Patrikék meg pár haverja nézett rám, majd Ricsire, majd az ablakra.
-Ööö felbuktam és kitört - nézett rá az ablakra
-Igen. Te felbuktál, az ablak meg kitört. Magától! - néztem rá
-Az úgy volt, hogy..... - töprengett
-Engem az nem érdekel, hogy hogy volt. Ez majd anyát fogja. - mentem át a szobámba. A Balázsék haza mentek, meg Dave is. Azt mondta, hogy fent lesz fészen, és majd beszélünk. Anya nem tudott szóhoz jutni, mikor meglátta az ablakot. De aztán sikerült neki. Ricsi legnagyobb bánatára. Nagyon leszidta anya. És most nálam kell aludnia! Nálam! A bátyámnak. Nálam! Fantasztikus éjszaka elé nézünk.
-Fantasztikus éjszaka lesz - mondtam, miközben becsuktam a szoba ajtóm
-Fantörpikus - nézett rám egy pillanatra, a laptop mögül.
-Na. Mivel ez az én szobám, kussban leszel. Tőlem fent lehetsz akár hajnal háromig is, és azt csinálhatsz amit akarsz. De amit csinálsz, azt halkan csináld. - ágyaztam meg
-Köszi - mosolygott. Gépezett még egy fél órát szerintem, aztán lefeküdt. Az előbbi 20 perc ebből állt: Első 5 perc, beállított a telefonján valamit. Második 5 perc, paskolta a párnáját. Harmadik, és negyedig 5 perc, forgolódott. Az agyamra ment.
-Döntsd már el mit akarsz! - tettem a fejemre a párnám
-Jóvan' na. Olyan kemény a párnád - paskolt még kettőt
-Az agyad kemény. De az nagyon
-Ez nem volt jó - röhögött
-Mit vársz fél egykor?! - fordultam felé
-Mit várjak? - rúgott meg
-Alvást - fordultam meg